Lehajtom fejem az asztalra, csak megpihenek kicsit. Az sem baj, ha elalszom. Meg is történt... Eltűnt a külvilág. Úszom, lebegek benne. Könnyű vagyok, és testetlen.  Tán nem is létezem, nem érzem ,hogy vagyok. Vagy mégis? 

Karak - Álruhás király  (Részlet) Szíve tűzben ég, behunyja két szemét,Szeretne látni már, Álruhás Király.Úttalan utakon jár, szenved hogyha fáj,egyszer hazatalál, Álruhás Király.             (A képet Kainzné Marika készítette.)